Hasznos információk
HD videó
Mit is jelent a HD, illetve miért lesz ez hamarosan jelen minden háztartásban lévő televízión?
A fenti kép jól ábrázolja a "hagyományos" PAL, NTSC SD (Standard Definition – ez az a forma, amit jelenleg látunk az otthoni tv készülékeken) és a HD (High Definition - nagyfelbontású) videó lényegét. A HD (1080 formátum) képterülete 5-ször nagyobb a PAL felbontású videó képterületénél és 6-szor nagyobb az NTSC-jénél.
Ha videofelvételeit nemcsak 1-2 évre szeretné megőrizni és megelégelte a képminőséggel kapcsolatos állandó problémákat, ideje áttérjen legalább a felvételezés szintjén a HD/HDV formátumra. Bár a tényleges HD felbontásra képes megjelenítők egyelőre drágák, mégis érdemes szem előtt tartani, hogy a HD/HDV felvételekből megfelelő szűrőkkel, élesítéssel ellátott (SD) DVD-Video illetve MPEG2 file-ok jobb minőségűek lehetnek, mint az egyéb SD forrásból hasonló paraméterekkel (CBR-, VBR tömörítés, bitráta stb) készülteké. Ez tehát a pillanatnyi előnye a HD/HDV felvételezésnek, de talán ennél sokkal fontosabb, hogy megmarad a nagyfelbontású master anyag, amely az egészen közeli jövőben, az olcsó HD megjelenítők és lejátszók korában, pótolhatatlan és elérhetetlen lesz a most SD-ben forgatók számára.
A nagyfelbontású videók, HDTV adások megjelenítésére nagyfelbontású megjelenítők alkalmasak. Ilyenek a HD LCD TV-k, a HD plazma TV-k, a HD projektorok, HD stúdió monitorok vagy akár a számítógépes monitorok (LCD vagy CRT), ha képesek a megfelelő felbontásra és rendelkeznek a megfelelő bemenettel. A HD megjelenítésre feltétlenül igaz a sokak által megkérdőjelezett "a nagyobb az jobb is" teória, hiszen a HD-nek ez a lényege: a nagyméretű megjelenítőn széthulló SD videó ellen találták ki, nincs értelme (legfeljebb kontroll céllal) kisméretű számítógépes monitoron nézegetni. A fizikai méreten kívül, kis fenntartással igaz ez a felbontásra is, leegyszerűsítve: minél nagyobb, annál jobb. A nagy felbontás eredménye a részlet gazdag és éles képen túl, hogy - azonos méretű megjelenítőt feltételezve - a pixelek középpontjai is közelebben lesznek egymáshoz, ezért a videó tömörítési hibái is kevésbé látszódnak, mert pl a makro blokk (amit túltömörített anyagoknál a látványos "kockásodás" formájában már biztosan megismertünk), sokkal kisebb fizikai méretű.
Tehát röviden összefoglalva a SD videó már nagyon a végét járja, hisz rohanó világunkban egyre komolyabb, és az emberek számára is elfogadható áron hozzá lehet jutni a HD kiskamerákhoz, igaz a HD plazma tv-k még igen arany áron mennek, mégis aki egy jó minőségű videót szeretne nézni, ami sok-sok év múlva is minőség lesz, akkor érdemes már most HD-ban dolgozni.
PAL rendszer
Bizonyára már sokan találkoztak ezzel a rövidítéssel, akár a TV készülék hátulján, akár egy digitalizáló kártya használati útmutatójában, de hogy mi is ez, és milyen szerepe van azt bizonyára kevesen, tudják.
A PAL rendszert Európában fejlesztették ki, a Telefunken cég egyik mérnöke szabadalmaztatta 1962-ben. Ugyanazt a műszaki problémát eltérő módon próbálta orvosolni, mint a SECAM. Európa és Dél-Amerika legnagyobb részén a PAL rendszer terjedt el. A PAL rendszernek sokféle változata létezik (PAL-B, -D, -G, -H, -I, -M, -N, -60) ezek némelyike egészen különleges, például a Brazil PAL, amely 60 fél képet játszik le egy másodperc alatt.
A televízió-műsor PAL/SECAM vagy NTSC kompozit jelből épül fel. A SECAM rendszerű videó felbontása azonos a PAL rendszerével.
A PAL képváltási frekvenciája 50i, effektív felbontása 720x576. PAL videó jelnél 288-288 sorból épül fel egy-egy félkép képtartalma. A képalkotásban nem résztvevő sorok - teljes TV sorok mínusz aktív sorok (azaz 625–2x288) - különböző információkat hordozhatnak: pl. teletext illetve mérőjeleket.
NTSC rendszer
(National Television Standards Comittee) Az amerikai színestévé-rendszer.
Ez a rendszer mindenekelőtt a másodpercenként lejátszott félképek számában (az NTSC esetében 60) és az eljárásban – amivel a színre vonatkozó információkat közvetíti – tér el a PAL rendszertől. A rendszer neve attól a szabványt megállapító bizottságtól származik, amely kifejlesztette ezt a rendszert. Mivel az NTSC-rendszer különösen fogékony az átviteli zavarokra a színek lejátszásánál, tréfásan „Never The Same Color”-nak is nevezik: tehát egy és ugyanaz a szín egyszerre sosem jelenik meg a képernyőn.
SECAM
Mindenekelőtt Franciaországban és az egykori Szovjetunióban elterjedt színes televízió rendszer. A PAL rendszerrel megegyezően 625 soros képpel működik, de attól eltérően nem nyújt kiegészítő szolgáltatásokat.
Mi az a félkép?
A szokásos TV rendszernél (PAL, NTSC, Secam) a képismétlési frekvencia látható megnövelésére egy trükköt alkalmaznak, miáltal elejét lehet venni a villogásnak: ahelyett, hogy minden másodpercben 25 kép kerülne a képcsőre, a képernyő ugyanilyen rövid idő alatt (tehát 1/25 másodpercen belül) két eltolt félképet ábrázol a sorugró-eljárásban. Először a páratlan képsorok (1, 3, 5, 7 stb.) aztán a páros képsorok (2, 4, 6, 8 stb.) jelennek meg a képernyőn. Habár a képernyő tartalma nem változik gyorsabban, mégis csalódik a szem, és ezeket a félképeket másodpercenként 50 képváltásnak fogadja el. Ebből az okból kifolyólag vibrál egy kicsit a TV képernyője.
IEEE 1394 (FireWire, i.Link; OHCI) a DV adatátviteli szabványa
Az IEEE 1394 interfész fejlesztését az Apple Computers kezdte el FireWire néven, gyors merevlemezes tárolók illesztéséhez.
Az IEEE 1394 a különböző eszközök közötti nagysebességű soros digitális adatátvitelt szabályozza kétirányú adatforgalom mellett.
Egy periféria (kamera, merevlemez, digitális fényképezőgép stb.) számítógéphez (vagy másik eszközhöz) illesztése a működésüknek legmegfelelőbb, de még elérhető áron megvalósítható adatátviteli protokollra való felkészítésükkel és a kapcsolatot létrehozó eszközökkel érhető el.
Az IEEE 1394 max. 16 eszköz láncszerű-, illetve 63 eszköz fa- vagy csillag-struktúrában történő összekapcsolását teszi lehetővé.
Az IEEE 1394 másik két elnevezése a FireWire vagy a Sony szóhasználatában az i.Link. Az i.LINK a Sony védjegye, amely csak azt jelzi, hogy valamely termékünk tartalmaz egy IEEE 1394-es csatlakozót. Ezzel már bizonyára mindenki találkozott, ha máshol nem is, akkor a kézi kameráján.
A FireWire jelenleg 3 féle maximális adatátviteli sebességre képes: 100, 200 és 400 Mbit/s-ig, de a jövőben ezek többszöröse várható.
RGB
Számítógépes környezetben általánosan elterjedt a 24 bites RGB színtér, amelyben a színek a látható fény vörös (R, mint red), zöld (G, mint green) és kék (B, mint blue) színösszetevőire bontásával írható le, színkomponensenként 256 árnyalat megkülönböztetési lehetőségével.
Az RGB jelfeldolgozás a számítógépes környezeten kívül újabban a DVD videózásra szánt televízióknál, LCD- illetve plazma TV-knél is tért hódít: az ilyen készülékeknél megjelent az RGB bemenet lehetősége, illetve a DVD lejátszókon az RGB kimenet.
Az RGB színtér - figyelembe véve az emberi szem fényérzékelési tulajdonságait a tömöríthetőség szempontjából nem a leghelytakarékosabb.
DV, illetve miniDV rendszer
A DV szabvány a felvétel és lejátszás mikéntjét határozza meg, rögzíti a tömörített kép, a kazetta (szalag) paramétereit, mechanikai részleteket. Felhasználói szempontból a legfontosabb tulajdonsága, hogy a felvevőegységben az audió/videó szinkron és egyéb (control) információ szalagra írása digitális formában történik. A rögzítés két, egymástól jól elkülöníthető szalag-formátumra történhet; ez alapján Standard DV (másképpen Professional DV) és miniDV formátumokat különböztethetünk meg. Standard DV-nél (és DVCAM, DVCPro-nál) a hang kötött (locked) a videóhoz (hangcsúszás nem fordulhat elő), miniDV-nél nem.
A DV adatátviteli sebessége (25 Mbit/s), ami összehasonlítva egy jó minőségű MJPEG fájléval, szerény mértékű, ezért nem igényel a rögzítéshez széles szalagot, sem nagy szalagsebességet, vagy számítógépes szerkesztéskor különösen gyors SCSI adatátviteli eszközöket.
Professional DV, Standard DV
Eredetileg a DV (Professional DV) 270 percnyi videó rögzítésére képes a miniDV 60 percre. Az eleinte egységes formátum minden nagyobb gyártó számára túl egyszerűnek tűnt: sorra jelentek meg a részben vagy egészben DV-re épülő újabb formátumok, a DVCAM, a DVCPRO, a Digital-S (D9) és ezek változatai (25 vagy 50 Mbit/s), és a változatokkal együtt az inkompatibilitás gondjai.
MiniDV
A mini DV formátumnál a kazetta mérete (a szalagszélesség és a szalaghossz) jóval kisebb, ebből adódóan a felvételi ideje is lényegesen rövidebb 60 perc SP (a 80 perces miniDV kazettagyártók másként gondolták...). Az előbbieken és a mechanikai tulajdonságokon kívül a kétféle formátum nem különbözik egymástól, a tömörítés mikéntje, a bitráta, az egyéb audio/video paraméterek megegyeznek.
Frame
Jelentése: keret, képkocka. Egy egyedüli kép a video felvétele során. A grafikus vezérlőnek legalább 25 képkockát kell megjelenítenie a folyamatosnak mondható mozgáshoz.
Frame-rate
Megadja, hogy másodpercenként hány kép (fps – frames/second) jelenik meg video, vagy más mozgássor lejátszása alatt. Minél nagyobb ez az érték, annál folyamatosabb és élethűbb a mozgás.
Tömörítés
A digitális videojel nagy mennyiségű átvitelre és feldolgozásra szánt adatot tartalmaz, ami meghaladja a jelenleg használatos számítógépek képességeit. Ezen információk egy része azonban felesleges. Nem kell ugyanis mindig pontról pontra újra rögzíteni a képet, elegendő csak összefoglalva az azonos színnel borított felületeket. Ilyen módszerrel az információk mennyiségét a minőség romlása nélkül mintegy 25%-kal lehet tömöríteni. A tömörítőprogramok még ennél is nagyobb sűrítést tesznek lehetővé, de ez már meglátszik a kép minőségén is.
JPEG
A JPEG állóképek rögzítésének, többnyire veszteséges tömörítéssel működő technikája. A rövidítés annak a munkacsoportnak az elnevezéséből (Joint Photographic Experts Group) származik, ahol az eljárást kifejlesztették. Lehetőség van a tömörítés fokának megválasztására, és ezzel befolyásolhatjuk a felvétel minőségét is. Napjainkban elsősorban a digitális fényképezőgépeknél alkalmazzák a memóriába elhelyezhető felvételek számának növelésére.
M-JPEG
Az M-JPEG jelentése Motion-JPEG. A JPEG mozgó videóra történő alkalmazásáról van szó. Ez az algoritmus minden ablakot külön tömörít, emiatt elsősorban a merevlemez alapú vágórendszerekben - tehát a nemlineáris videó szerkesztésben - alkalmazzák (bővebben lásd a Digitális videó c. fejezetet).
MPEG
Az MPEG a Moving Picture Experts Group rövidítése, ami az ISO/IEC szabványcsalád része (International Organization for Standardization és International Electrotechnical Commission). Ez egy tömörítési technológia a fogyasztóknak szánt digitális kép- és hangjelek számára. Az alkalmazott MPEG család a következő:
- MPEG-1 (hang/kép)
- MP3 vagy MPEG-1 Audio Layer 3 (hang)
- MPEG-2 (hang/kép)
- MPEG-4 (interaktív multimédia rendszer)
- MPEG-7 (multimédia adatbázis &betöltés)
MPEG a videózásban
Miként a mozgóképből származó adatfolyamot tömörítő módszerek többségénél, itt is abból indulnak ki, hogy a felvétel két egymással szomszédos képén az információknak csak kisebb része változik (a mozgásban lévő személy vagy más tárgy), míg az információk többsége (háttér) azonos marad. Elegendő tehát ezeket a változásokat tárolni. A felvételnek viszonylag bonyolult a struktúrája: I típusú képekből (Intra Pictures), B (Bidirectional Pictures) képekből és P (Predicted Pictures) képekből áll. Az I képek jelentik a fogódzókat.
Az összes képpont szinte teljes egészében letárolásra kerül. A P képek az egymás utáni képkockák pixeleinek elmozdulásából jósolva jönnek létre. A B képek pedig az I és P képek közé, vagy két P kép közé utólag kerülnek be és csak elmozdulásokat tárolnak. A képek egymást követő sorrendje általános esetben következőképpen néz ki: IBBPBBPBBPBBIBBP... A leírtak alapján egyértelmű, hogy az így átalakított felvételbe nem lehet bárhol belépni, és ez a módszer az M-JPEG-tol eltérően elsősorban archiválásra, nem pedig számítógépes vágásra és szerkesztésre szolgál.
A felvételbe ugyanis csak az I típusú képeknél lehet belépni. Az MPEG-gel akár 1 : 200 arányú tömörítés is elérhető. Ennek a szélsőséges határértéknek az elérése természetesen csak jelentős veszteségek árán lehetséges.
- MPEG-1 -- 1.5-4-0 Mbps (megabit per másodperc)
- MPEG-2 -- 4.0-10.0 Mbps
Az MPEG felelős a az egyetlen vagy több hanggal rendelkező képáramlás sokszorozásáért és szinkronizálásáért. Az MPEG-1 a VHS/VCR minőségének digitális formában történő visszaadására lett tervezve, míg az MPEG-2 elmélet az MPEG-1-hez hasonlóan az alkalmazások széles tartományának lefedésére készült, beleértve a DVD minőséget és annak elsődleges célját, vagyis a TV adás teljesen digitális továbbítását 4 és 9 Mbps-os kódolt bitsebesség között.
MPEG-1
Elsősorban a CD vagy CD-I videón rögzített videojelek, digitális videofelvételek és/vagy animációk tömörítésének módszere, amely minőségében megközelíti a VHS videó rendszert. Része az un. Fehér Könyvnek, amely a mozgókép CD-ROM-on történő rögzítésének (amelytől napjainkban kezdenek gyorsan elpártolni) a szabványa, és amelynek segítségével 72 percnyi videofelvétel helyezhető el egy lemezen. E szabvány 352 x 228 képpont felbontású képpel dolgozik, ami az igazat megvallva nem túl nagy. Az MPEG-1 veszteséggel dolgozó módszer. Gyengéi különösen az olyan dinamikus jeleneteknél ütköznek ki, ahol gyorsan mozog a tárgy és a háttér is.
MPEG-2
Fejlett jeltömörítési eljárás, amely az MPEG-1-hez képest jóval nagyobb felbontást (a televíziós PAL szabvány 720 x 576, illetve az amerikai vagy a japán NTSC 720 x 480 képpontos felbontását), illetve a kép tartalmától függően változó adatáramlást tesz lehetővé. Ebben az esetben az adatmennyiség minimális redukciója összekapcsolódik a felesleges és lényegtelen információk eltávolításával. A kulcsfontosságú információkat a tizenötödik fél képbe, vagy fél másodpercenként tömörítik, és csak az egymást követő képekben meglévő különbségeket rögzítik. Az MPEG-2-ot például a DVD lemezek videofelvételeinél alkalmazzák.
Létezik még az MPEG-4 módszer, amelyet képi adatok telefonvonalakon és ISDN-hálózaton történő továbbítására használnak. Nem feledkezhetünk meg az MPEG-3 módszerről sem, amely valójában nem is létezik. Az igen magas minőségű HDTV televíziós rendszer szabványaként kezdték el fejleszteni, de a szakemberek úgy ítélték meg, hogy ezt a célt az MPEG-2 rendszer is kielégíti.
Broadcast
Leginkább az országos adóállomások professzionális televízió műsorainak készítésére szolgáló, a legmagasabb minőségi paramétereket kielégítő berendezések jelzője. Ide sorolható például a Betacam és a Betacam Digital rendszer.
AAF
Az EDL leváltására kifejlesztett metaadat formátum, amely az OMF formátumból fejlődött ki. Tartalmazhat kép, hang és effekt adatokat is. Formátum és felbontás független, tetszőleges képsebességgel és akár több réteggel.
AC-3
A Dolby AC-3 rugalmas, audio adattömörítő technológia, amely képes a hangcsatorna formátumok széles tartományának alacsony sebességű adatáramlássá történő lekódolására. Nyolc támogatott csatorna konfiguráció van, kezdve a hagyományos mono vagy sztereó hangtól a 6 külön csatornával rendelkező térbeli hangig (bal, középső, jobb, bal térbeli, jobb térbeli és mélynyomó). Az AC-3 adatáramlás specifikációk lehetővé teszik a 48 kHz, 44.1 kHz, vagy 32 kHz mintavételi sebességek használatát, és támogatják a 32 kbps (kilobit-per-másodperc) és 640 kbps közötti adatsebességet
Aiff
Audio Interchange File Format (AIFF) Az Apple által kidolgozott digitális audio formátum, melyet a Macintosh számítógépeken használtak először.
Alfa csatorna
Transzparens (átlátszó) felületek és tárgyak kialakítását lehetővé tevő eljárás a grafikai programokban.
Animatic
A storyboard lapjait (a jeleneteket) beszkennelik, és a képekre vágják a dialógot. Ezzel az állóképek sorozatát kapják hanggal, amit a megrendelő ellenőriz.
Aspect ratio
Egy kép magasságának és szélességének aránya. A képek különböző fizikai pixelmérettel rendelkező kijelzőkön történő megjelenítésekor fontos figyelni arra, hogy a képarány ne változzon, hiszen ebben az esetben az előálló kép torz lesz.
Assemble
Olyan vágási eljárás, amikor az egyes felvételeket bizonyos szándékkal úgy sorolják be egymás után, hogy ne legyenek észrevehetők a közöttük lévő átmenetek, ne jelenjenek meg szinkronhibák, vagy ne boruljon fel a szinkron
Batch digitize
A bevitt információ alapján, (ami lehet log, edl,vagy vágott szekvencia), az anyag (újra)digitalizálása.
Codec - Kodek
A kóder/dekóder szavak rövidítése. Lehetővé teszi a videó tömörítését és kicsomagolását a számítógépben.
Composite - Kompozit videó
Összetett (kevert) videojel, amely a képet meghatározó valamennyi jelet (a fényerő és a színhordozó elemet) egyidejűleg rögzíti, és egy csatorna segítségével képes továbbítani. Ez olcsóbb, de kevésbé jó minőségű. Ennél jobb megoldás a komponens videó, esetleg az S-videó, vagy az Y/C, ami az amatőr gyakorlatban elterjedt komponens videó. A kompozit kifejezés leggyakrabban a bemeneti, illetve a kimeneti videó feldolgozó kártyákkal, a videomagnó és a számítógép összekapcsolására használatos kábelekkel, továbbá általánosságban az illesztőkkel összefüggésben használatos. Az ilyen típusú jelekhez szükséges elemeket jelöli.
CSS
Content Scrambling System. A filmipar, a szórakoztató elektronikai ipar és végezetül a számítógépipar által kifejlesztett rendszer, ami megakadályozza a DVD lemezek engedély nélküli másolását
Decompose
A szekvenciában szereplő master clipek felsorolása (kibontása)
DirectSound
Ez az alkalmazásprogramozási interfész (API) DirectX® API wave hangkomponense. A DirectSound kis késleltetésű keverést, hardveres gyorsítást, és a hangeszközökhöz való közvetlen hozzáférést biztosít, miközben fenntartja a meglévő eszköz illesztőprogramokkal való kompatibilitást. Bekapcsolja a wave hangrögzítést és lejátszást, támogatja azokat az eszköz készleteket, amelyek lehetővé teszik az alkalmazás fejlesztők számára, hogy kihasználják a hangkártyák és hozzájuk tartozó illesztőprogramok kibővített szolgáltatásait.
Dropout
Jelkiesés, a videojel apróbb hibái, amelyek leggyakrabban szabálytalan apró fehér pontok formájában jelentkeznek. Elsősorban az amatőr analóg videó rendszereknél fordulnak elő. Az ok legtöbb esetben a szalag sérülésére vezethető vissza.
Dolby Digital 5.1 Surround Sound
Valódi térbeli hang, 5 különálló hangcsatornával, amelyek közül az egyik a mélynyomónak felel meg (digitális formában).
Dolby Surround
Lekevert sztereó hangcsatorna Az 5 vagy több különálló hangjel 2 csatornává történő átalakításának folyamata.
DVD
Digital Versatile Disc – Digitális sokoldalú lemez. A DVD nagy kapacitású, CD méretű lemez képi, multimédia, játék és hangalkalmazásokhoz.
Felbontás
Az élesség szinonimája a képi részletek szempontjából, amit sorokban vagy megahertzekben (MHz) mérnek.
Genlock
Olyan eljárás, amelynek segítségével bármilyen két videó képet szinkronizálni lehet egymáshoz. A szinkronra a két képi jel mixeléséhez van szükség, például feliratozásához. Tipikusan ilyen eljárással készülnek az időjárás-előrejelzéseket bemutató televízióműsorok, ahol a bemondók magabiztosan mozognak az időjárási térképek előtt anélkül, hogy belebotlanának a térképeken feltüntetett légköri nyomásértékekbe. Ezt leggyakrabban az un. Chroma-key vagy blue box eljárással csinálják. Némi leegyszerűsítéssel ez úgy néz ki, hogy egy színt megtesznek átlátszó színnek, és a másik jelet a képnek arra a részeire „vetítik" rá, ahol ez az átlátszó szín található
Komponens-videó
A videojel rögzítésének és továbbításának analóg módszere, ahol a jel fényerő és színhordozó részét külön rögzítik és továbbítják. Megnevezésként a YUV jelölést is használják, az Y a fényerősséget, az U és a V két színkülönbségi jelet takarja.
Krominancia
A videojel színinformációt tartalmazó része
Kvantálás
A mintavétellel vett hangok digitális értékké történő átalakításának folyamata.
Letterbox
A Letterbox a 4:3 vagy 1:33:1 arányt jelenti, ami megfelel az otthonok többségében található tévékészülék méretarányának. Szélesebb méretarányú filmek hagyományos tévékészüléken történő nézésekor, a film szélei levágásra kerülnek. Az alsó-felső fekete sáv megjelenése azt jelenti, hogy a képernyő méretaránya nem 4:3, és habár jobban megfelel az eredeti képernyő méretarányának, de ha ez bekövetkezik, akkor képernyő területről kell lemondani.
Összefoglalva: egy a sok módszer közül, amelyek segítségével az új, 16:9 arányú képernyőformátumot át lehet alakítani a ma általánosan elterjedt 4 : 3 formátumra úgy, hogy eközben nem következik be a kép torzulása, hanem a képernyő alsó és felső szélén fekete csík jelenik meg.
Luminencia
A fényerősségre vonatkozó érték, a képfelvétel egyik alapvető komponense.
Master
A kamerával készített eredeti felvétel (illetve az ezt tartalmazó kazetta). Erről készülnek az első generációs másolatok, ezt használják fel a felvett anyag vágására. Mindenekelőtt az analóg videózásban használatos kifejezés, ahol a felvétel minősége a másolások számának növekedésével arányosan romlik. A digitális rendszerek esetében gyakorlatilag nincsen különbség az eredeti felvétel és a másolatok között.
Mintavétel - Sampling
Az analóg jel digitalizálása során alkalmazott eljárás. Az analóg jel értékei kis időközönként kerülnek leolvasásra (mintavételi frekvencia) és azokat számokban (rendszerint a kettes számrendszerben) kifejezett értékekben fejezik ki.
Pan&Scan
A Pan&Scan szolgáltatás egyes DVD szoftveres vagy hardveres lejátszóknál áll rendelkezésre, és lehetővé teszi, hogy a felhasználók a filmeket az eredeti méretarányban nézzék meg (vagyis a 4:3 aránynál sokkal szélesebben) anélkül, hogy az alsó és felső fekete sáv megjelenne a képernyőn! Mivel a legtöbb felhasználó hagyományos tévékészülékkel rendelkezik (4:3), ezért nem láthatják egyszerre az egész képet, viszont beállíthatják, hogy a kép mely részét kívánják látni a képernyőn.
Pixel
A képpont a kép elektronikus rögzítésénél. A kép egyfajta „atomja", tehát az a legkisebb eleme, amelyre a kép felbontható. Minél több pixellel rendelkezik a kép egy egységnyi felületen, annál jobb minőségű.
QXpander
A QXpander 3D-s hangmező javító, ami veszi a rejtett sztereóhang információkat (az eltérő sztereó tartalmat) és ezzel arányosan alkalmazza a 3D feldolgozást. Az eredmény egy két csatornás sztereó kimenet, ami az érzékelt hangmezőket nagyon nagy mértékben kiszélesíti.
S-videó
Másként Y/C. Analóg jelrögzítő és továbbító rendszer, amely a fénykomponenst (Y) és a színkomponenst (C) két különböző csatornán rögzíti és továbbítja, aminek következtében sokkal jobb minőséget ad, mint a kompozit videó. Az S-VHS és a HI-8 fél profi analóg videó rendszerekben alkalmazzák.
S-VHS – S-VHS-C
Analóg videó rendszer, amely a fény- és színhordozó jelek egymástól elkülönített rögzítésének köszönhetően a VHS rendszernél jobb minőségű felvételeket biztosít. Léteznek S-VHS kamkorderek is, amelyek miniatűr S-VHS-C kazettákkal működnek, asztali videomagnók (ezek gyakran a nagy S-VHS kazetták vágására is alkalmasak). Ezt a rendszert elsősorban az igényesebb amatőrök és a fél profik használják. Ezekből a szférákból azonban minden bizonnyal hamar ki fogja szorítani a digitális DV rendszer.
Szélesvásznú
16:9 (szélesség: magasság) vagy nagyobb méretarányú eszközök, amely az emberi szemnek jobban megfelelnek. A filmek többsége 2:35:1 és 1:66:1 közötti szélesség/magasság aránnyal készültek. Logikus a kérdés, hogy miért? Egyszerű a válasz. Az emberi szem jobban be tudja fogadni a "szélesebb" képernyőt, főleg, ha az szemmagasságban van.
Vágás
A felvett anyag végső formába történő rendezése a felvételek kiválogatása, rendezői elképzelés, vagy forgatókönyv szerint. Beleértve a hangosítást, az egyes felvételek közötti átmenetek behelyezését, trükkökkel való kiegészítést. Az analóg videó feldolgozásának klasszikus módszere a lineáris vágás, amelyet vágópultok és más berendezések, esetleg a kiegészítő készülékek (video lejátszó, hanglejátszó készülékek stb.) és a rögzítő videomagnót vezérlő számítógép segítségével végeznek. A lineáris vágás elnevezés onnan származik, hogy ez a rendszer a videokazettán elrendezett információt lineárisan dolgozza fel.
Ezzel szemben a nemlineáris vágás esetén az adó szerepét játszó készülékről érkező jelet digitalizálják, tömörítik, és a számítógép merevlemezén tárolják. A lemez működési elvének köszönhetően a rögzített anyag bármikor rendelkezésre áll, függetlenül attól, hogy milyen sorrendben rögzítették a lemezen. Amennyiben tehát szükségük van egy felvételre, akkor nem kell semmit átjátszani, keresni, mert a lemezen rögtön erre a helyre lehet ugrani. Ezért nevezik ezt a módszert nemlineáris vágásnak. Mivel a nemlineáris vágás digitális információkkal működik, gyors és kényelmes lehetőséget ad a legkülönbözőbb módosítások és trükkök elvégzésére a ma hozzáférhető berendezésekkel.
Real-time - Non-real-time
A real-time tulajdonképpen azt jelenti, hogy a rögzítés tömörítés (enkódolás; röviden kódolás) és a lejátszás-kitömörítés (dekódolás) valós időben zajlik, tehát szinkronban van, nincs késleltetés. A non-real-time ennek az ellenkezője, tehát a lejátszás nem tudja követni a rögzítést, így esetleg képkockák maradhatnak ki lejátszáskor, a kép (video) és a hang (audio) nincs szinkronban.
LCD (Liquid Crystal Display)
Folyékonykristály kijelző a katódsugárcső mellett a legfontosabb kijelző fajta: sík geometriája miatt felhasználóbarát, hordozható, könyvszerű termékeket tesz lehetővé. Gyártási technológiája rendkívül költséges (az u.n. aktív mátrix változatban sokszázezer hibátlan tranzisztort kell egy nagy felületre integrálni); 12-14 hüvelykes színes LCD kijelzők előállítási ára az 1000.- dolláros tartományba esik.
Noteszgépekben használt nagyméretű egyedei a végtermék árát nagyon megemelik, de még kisméretű, pl. digitális kamerákban használt LCD-k ára is fékezőleg hat az ilyen kamerák terjedésére. A színes LCD-s zseb-TV-k pedig teljesen eltűntek a piacról! Egyszínű LCD kijelzők előállítása olcsóbb és további lendület várható a hordozható kommunikációs eszközök terjedésétől: mobiltelefon, PDA, stb.; Nagyobb méretű LCD-k ma a 14-15 hüvelykes monitorokban 800x600 képelemet jelenítenek meg, ritkábban nagyobbakat is bemutatnak. Az LCD-kijelzők ipari szabványosítása elkezdődött; kutatói körökből rendszeresen érkeznek hírek új, versengő technológiákról, de ezek ipari felhasználása később legtöbbször problémásnak bizonyul.
Plán (képsík, képkivágás)
A kamera és a képtárgy mértékviszonyát jelölő fogalom, melyben a mérték mindig az emberi alak. A premier plán és a közelkép (nagy közeli illetve szuper közeli) arcot vagy arcrészletet mutat. A second plan vagy fél közeli mellképet mutat, míg a totál plán vagy távol (illetve nagy távol) bármilyen távolságban, de mindig teljes alakot, alakokat mutat azok környezetével együtt.
A plán vagy képkivágás a hangsúlyozás egyik legfontosabb eleme a filmen, ahol a képtárgy fontosságát többnyire annak relatív - a többi képéhez viszonyított - nagysága (kicsisége) érzékelteti.
Ameddig a kamera nem mozdul meg, a plánfajták viszonylag könnyen azonosíthatók. A kameramozgás azonban a plánok legváltozatosabb kombinációit, s a plán típusok átmeneteinek végtelen sorát hozhatja létre, akár egyetlen jeleneten belül.
A legelső filmkészítők még nem voltak tisztában a plán váltások jelentőségével. (Szoros összefüggésben azzal, hogy a montázs lehetőségeiről is keveset sejtettek.) A korai némafilmek többnyire egyetlen kamera beállításból készültek, merev, színpadias hatást keltettek. (lásd pl. Melies filmjeit.) A mozi élmény akkor képes majd elszakadni a színháztól, amikor a plán váltások bevonják, az események résztvevőjévé teszik a nézőt, s az eltérő időtartamú s különböző plánok váltakozása sajátos ritmust, tempót ad a képsoroknak. A képkivágások váltakoztatásának - a plánok rendszerében pedig a premier plánnak - rendkívüli jelentősége van abban, hogy a film, nemcsak mint új technikai eszköz, de mint sajátos esztétikummal megragadható művészi közlésforma is megszülessen a század elején.
A premier plán első rendszeres használói között említik a brightoni iskola képviselőit, J. Williamsont és G.A. Smith-t (már a múlt század fordulóján), az amerikai Edwin Portert, (1903 körül) továbbá D.W. Griffith-t illetve a dán Urban Gad-ot a tízes évek elején. A fél közelit (second plan) a német származású Ernst Lubitsch használja először művészi tudatossággal a húszas évek elejétől, az USA-ban forgatott társalgási vígjátékaiban.
Egyszerűbben, összefoglalva:
Képkivágás, plánok (képsíkok nagysága):
1. Közeliek – figyelemösszpontosítók
2. Távoliak – figyelemkibővítők
3. Semleges plánok
Részletezve:
1. Nagy távol (nagy totál): alakok nagyon messze, a horizonton
2. Távol (totál): még 30 m-nél messzebbi kamera („levegős”)
3. Kis távol (kis totál): az alakok körül éppen van levegő (30 m-nél közelebb)
4. Fél közel (amerikai plán): alak félig látszik, alul elvágva a figura
5. Közel (szekond plán): mellmagasságban vágva az alak
6. Nagy közel (premier plán): csak a fej látszik
7. Szuper plán: arcrészlet
A plán és a beállítás elválaszthatatlan egymástól.
Kameramozgás
Kameramozgás - a fogalom a felvevőgép (kamera ) mozgási lehetőségeit (gépmozgás) jelöli egy-egy beállításban a kiinduló helyzethez képest. A némafilm korszakában ritkán mozog a kamera, bár az első, még alkalmi „kameramozgató eszközt" - az egyik, Velencét bemutató filmben egy gondolát - már Lumiere-ék „feltalálták". Az olasz Giovanni Pastrone alkalmazott először kamera kocsit, illetve darut a Cabíria címu háromórás történelmi film tömegjeleneteiben. (1914.) A rendkívül fejlett német filmiparban pedig Friedrich Murnau nevéhez kötik a kocsizó kamera alkalmazását. (Az utolsó ember 1924) A film technikatörténetét ettől kezdve a kameramozgató eszközök szüntelen és egyre dinamikusabb fejlődése jellemzi.
A felvevőgép a következő mozgásokat végezheti: svenk (vagy panorámázás), lendítés, fahrt (kocsizás), kran (daruzás). A svenkelés során a kamera annak függőleges és vízszintes tengelye körül fordul el oldalra, lefelé vagy felfelé, többnyire azért, hogy kövesse a felvétel tárgyának mozgását. A lendítés a gyors svenk, a kamera hirtelen elfordítása. Amikor a kamera ténylegesen elmozdul - pl. az erre a célra kiépített sínen vagy járművön, esetleg az operator kezében - akkor fahrtról vagy kocsizásról beszélünk, míg a tényleges függőleges elmozdulás esetén beszélhetünk daruzásról (emelkedés-süllyedés). Ezek a mozgások kombinálhatóak (pl. Jancsó Miklós híres ún. hosszú beállításaiban az ún. „panotravelling" a panorámázás és a kocsizás („utazás") folyamatos alkalmazására épül.
Schwenk (svenk)
A felvevőgép lencséje követi a tárgyat és úgy fényképezi le, ahogy előtte mozog, vagy végigsiklik a tárgyon és úgy mutatja be egyes részeit.
Flashback
Olyan jelenet, amely a cselekmény jelen ideje előtti történésekre ugrik vissza.
Gépforgatás és panorámázás
A kamerát mozdulatlan függőleges tengely körül körívben mozgatják, ilyenkor a jelenet tartalma vágás nélkül változik.
|
